Véleményem szerint a kis házi kedvencek élete akkor lesz boldog, ha nem félnek az emberektől, nem menekülnek a gazdáik elől, akik ez miatt aztán rendszeresen szabadon engedik őket a lakásban, hogy repülhessenek, bohóckodhassanak, kedveskedhessenek nekik.

Sajnos nem minden házikedvenc szelíd

Azok a kismadarak, amelyeket kizárólag csak a papagáj szüleik nevelnek fel (és csak az odúból való kirepülésük után láthatnak embereket), azok soha nem lesznek olyan bátrak és kedvesek, mint azok a papagájok, amelyek fióka koruktól megszokják az emberek közelségét.

Azok a madárkák, akik félnek az emberektől (nem engedik megsimogatni sem magukat), sajnos állandó stresszben élik le az életüket. Félve kapaszkodnak a kalitka hátoldalán, amikor közelítünk hozzájuk és vergődni kezdenek, ha feléjük nyúlunk. Ennek az lesz a következménye, hogy a vad papagájok gazdája egyre ritkábban engedi ki a madarakat a szobába, mivel az elfogásuk és a kalitkába való visszadugásuk nagyon nehéz. Sőt a problémát tetézi, hogy minden egyes elfogási hajsza még távolabb taszítja a madarat a gazdájától.